- Szabad egy táncra? – nyújtotta felé a kezét a fiú.
- Ööööö….igen. – válaszolta végül a lány, bár semmi kedve nem volt hozzá, de hát mégse utasíthatja vissza az ünnepelt kérését, amikor ennyien figyelik.
Megfogta a fiú kezét és hagyta, hogy a szinte teljesen
kiürült táncparkettre vigye. Enikő arra számított, hogy a klasszikus
tánc-pozíciót fogják felvenni, de legnagyobb meglepetésére Seung-hyun magához
húzta és mindkét kezével átölelte a derekát. Mivel nem akarta megbántani a
fiút, kénytelen volt karjait a nyaka köré fonni. Így ringatóztak jobbra-balra a
zenére.
-
Köszönöm, hogy nem utasítottál vissza. – súgta a
fülébe Seung-hyun.
-
Nincs mit. – válaszolta Enikő kissé zavartan. –
Mégiscsak szülinapod van.
-
Igen! És most kaptam meg a legszebb ajándékot!
-
Hmmm? – kérdezte Enikő, miután kicsit
eltávolodott a fiútól hogy láthassa az arcát.
-
Sajnálom! Nem akartalak zavarba hozni. – mondta
mosolyogva a fiú, majd újra magához húzta a lányt.
Ezután nem beszéltek többet. Enikő nagyon furán érezte
magát. Szemeivel folyamatosan Yongguk-ot kereste, hátha tud neki jelezni, hogy
szabadítsa ki, de sehol nem látta őt. Végre befejeződött a szám. Seung-hyun
elengedte a lányt, tett egy lépést hátra, majd meghajolt.
-
Köszönöm a táncot! Remélem nem ez volt az
utolsó! – mondta és a lányra emelte tekintetét.
-
Szívesen. – válaszolta Enikő és egy mosolyt
erőltetett az arcára, majd megfordult és elindult Meliék felé. Végig a hátán
érezte Seung-hyun tekintetét.
-
Hol van Yongguk? – kérdezte, amikor odaért Ji
Yong mellé.
-
Sajnos haza kellett mennie a többiekkel együtt.
Most hívta őket a menedzserük, hogy holnap reggelre is beraktak nekik egy
fotózást, szóval egész nap el lesznek foglalva. Muszáj volt menniük, hogy
tudjanak pihenni.
-
Értem. Azért elköszönhetett volna! – mondta
szomorúan Enikő.
-
Nem akart zavarni. Látta, hogy milyen jól
elvagytok Seung-hyun-nal.
-
Aha.
-
Egyébként Yongguk azt üzeni, hogy sajnálja és
majd kiengesztel.
-
Ajánlom is neki! Na mindegy. Azt hiszem én is
hazamegyek.
- Ne már! Maradj még egy kicsit! Légyszíííí! Úgy
is nemsokára vége a bulinak. – könyörgött Meli barátnőjének.
-
De….
-
Naaaaaaa!! Légyszííííííííí!!!
-
Jól van, jól van! Maradok még egy kicsit.
-
Szuper! – lelkendezett Meli. – Ööööö…..nem
haragudnál, ha Ji Yong-nál aludnék? Holnap nincs semmi dolga, gondoltuk együtt
tölthetnénk egy napot.
-
Persze, nem gond! Jól teszitek! És mit
terveztek?
-
Öööööö…….azt még nem döntöttük el. – mosolygott
sejtelmesen Ji Yong.
-
Hah! Gyanítom nem sakkozni fogtok.
-
Nem, valószínűleg nem. Legalább is nagyon
remélem. – nézett pajkos vigyor kíséretében Melire a fiú.
-
Hmmm…..még meggondolom. – válaszolta a lány.
-
Jól van! Akkor csak holnap este jössz haza?
-
Igen, de majd telefonálok.
-
Rendben.
Ebben a pillanatba Seung-hyun termett mellettük egy tálca
pezsgővel a kezében. Mindenkinek adott egy-egy poharat.
-
Köszi, hogy eljöttetek! - emelte poharát a többiek felé Seung-hyun.
-
Ez csak természetes haver. Még egyszer boldog
szülinapot! Egészségedre! - emelte poharát a magasba Ji Yong.
-
Köszi! Egészségetekre!
Koccintottak, majd jóízűen elkortyolgatták a pezsgőt, miközben
cseverésztek. Egy idő után Enikő szédülni kezdett, nem érezte jól magát. Minden
elmosódott előtte és alig állt a lábán.
-
Hé, Enikő jól vagy? – kérdezte aggódva Meli.
-
Egy…egy kicsit megszédültem. Azt hiszem, inkább
hazamegyek.
-
Ilyen állapotban még az ajtóig sem jutsz el
egyedül. Gyere, hazakísérlek. – ajánlotta fel Seung-hyun.
- Nem, nem szükséges. Elég, ha fogsz nekem egy
taxit. – mondta Enikő. Nem akart Seung-hyun-nal kettesben maradni.
-
Jó rendben, legyen. – válaszolta a fiú.
-
Enikő, akarod, hogy veled menjek? – kérdezte
Meli.
-
Nem, dehogy! Megleszek. Hazamegyek és alszom egy
nagyot. Majd holnap beszélünk.
-
Rendben, vigyázz magadra és ha baj van, hívj!
-
Úgy lesz. Sziasztok. – mondta Enikő és hagyta,
hogy Seung-hyun átkarolja a derekát és kikísérje.
Már majdnem a kijáratnál voltak, amikor Enikő érezte, hogy
az erő kiszáll a lábaiból és minden elsötétült előtte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése