2013. december 25., szerda

10. rész


-          Szabad egy táncra? – nyújtotta felé a kezét a fiú.
-          Ööööö….igen. – válaszolta végül a lány, bár semmi kedve nem volt hozzá, de hát mégse utasíthatja vissza az ünnepelt kérését, amikor ennyien figyelik.
Megfogta a fiú kezét és hagyta, hogy a szinte teljesen kiürült táncparkettre vigye. Enikő arra számított, hogy a klasszikus tánc-pozíciót fogják felvenni, de legnagyobb meglepetésére Seung-hyun magához húzta és mindkét kezével átölelte a derekát. Mivel nem akarta megbántani a fiút, kénytelen volt karjait a nyaka köré fonni. Így ringatóztak jobbra-balra a zenére.
-          Köszönöm, hogy nem utasítottál vissza. – súgta a fülébe Seung-hyun.
-          Nincs mit. – válaszolta Enikő kissé zavartan. – Mégiscsak szülinapod van.
-          Igen! És most kaptam meg a legszebb ajándékot!
-          Hmmm? – kérdezte Enikő, miután kicsit eltávolodott a fiútól hogy láthassa az arcát.
-          Sajnálom! Nem akartalak zavarba hozni. – mondta mosolyogva a fiú, majd újra magához húzta a lányt.
Ezután nem beszéltek többet. Enikő nagyon furán érezte magát. Szemeivel folyamatosan Yongguk-ot kereste, hátha tud neki jelezni, hogy szabadítsa ki, de sehol nem látta őt. Végre befejeződött a szám. Seung-hyun elengedte a lányt, tett egy lépést hátra, majd meghajolt.
-          Köszönöm a táncot! Remélem nem ez volt az utolsó! – mondta és a lányra emelte tekintetét.
-          Szívesen. – válaszolta Enikő és egy mosolyt erőltetett az arcára, majd megfordult és elindult Meliék felé. Végig a hátán érezte Seung-hyun tekintetét.
-          Hol van Yongguk? – kérdezte, amikor odaért Ji Yong mellé.
-          Sajnos haza kellett mennie a többiekkel együtt. Most hívta őket a menedzserük, hogy holnap reggelre is beraktak nekik egy fotózást, szóval egész nap el lesznek foglalva. Muszáj volt menniük, hogy tudjanak pihenni.
-          Értem. Azért elköszönhetett volna! – mondta szomorúan Enikő.
-          Nem akart zavarni. Látta, hogy milyen jól elvagytok Seung-hyun-nal.
-          Aha.
-          Egyébként Yongguk azt üzeni, hogy sajnálja és majd kiengesztel.
-          Ajánlom is neki! Na mindegy. Azt hiszem én is hazamegyek.
-    Ne már! Maradj még egy kicsit! Légyszíííí! Úgy is nemsokára vége a bulinak. – könyörgött Meli barátnőjének.
-          De….
-          Naaaaaaa!! Légyszííííííííí!!!
-          Jól van, jól van! Maradok még egy kicsit.
-          Szuper! – lelkendezett Meli. – Ööööö…..nem haragudnál, ha Ji Yong-nál aludnék? Holnap nincs semmi dolga, gondoltuk együtt tölthetnénk egy napot.
-          Persze, nem gond! Jól teszitek! És mit terveztek?
-          Öööööö…….azt még nem döntöttük el. – mosolygott sejtelmesen Ji Yong.
-          Hah! Gyanítom nem sakkozni fogtok.
-          Nem, valószínűleg nem. Legalább is nagyon remélem. – nézett pajkos vigyor kíséretében Melire a fiú.
-          Hmmm…..még meggondolom. – válaszolta a lány.
-          Jól van! Akkor csak holnap este jössz haza?
-          Igen, de majd telefonálok.
-          Rendben.
Ebben a pillanatba Seung-hyun termett mellettük egy tálca pezsgővel a kezében. Mindenkinek adott egy-egy poharat.
-          Köszi, hogy eljöttetek! - emelte poharát a többiek felé Seung-hyun.
-          Ez csak természetes haver. Még egyszer boldog szülinapot! Egészségedre! - emelte poharát a magasba Ji Yong.
-          Köszi! Egészségetekre!
Koccintottak, majd jóízűen elkortyolgatták a pezsgőt, miközben cseverésztek. Egy idő után Enikő szédülni kezdett, nem érezte jól magát. Minden elmosódott előtte és alig állt a lábán.
-          Hé, Enikő jól vagy? – kérdezte aggódva Meli.
-          Egy…egy kicsit megszédültem. Azt hiszem, inkább hazamegyek.
-          Ilyen állapotban még az ajtóig sem jutsz el egyedül. Gyere, hazakísérlek. – ajánlotta fel Seung-hyun.
-    Nem, nem szükséges. Elég, ha fogsz nekem egy taxit. – mondta Enikő. Nem akart Seung-hyun-nal kettesben maradni.
-          Jó rendben, legyen. – válaszolta a fiú.
-          Enikő, akarod, hogy veled menjek? – kérdezte Meli.
-          Nem, dehogy! Megleszek. Hazamegyek és alszom egy nagyot. Majd holnap beszélünk.
-          Rendben, vigyázz magadra és ha baj van, hívj!
-          Úgy lesz. Sziasztok. – mondta Enikő és hagyta, hogy Seung-hyun átkarolja a derekát és kikísérje.

Már majdnem a kijáratnál voltak, amikor Enikő érezte, hogy az erő kiszáll a lábaiból és minden elsötétült előtte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése