Enikő POV
- Mi a fene folyik itt? – kérdezte Meli hangosan.
Láttam rajta, hogy teljesen meg van
zavarodva. Nem is csodálom. Én se nagyon tudom, hogy mit csinálok éppen. De
játszanom kell a szerepem, legalább is egy ideig.
- Hát….így alakult. – mondtam lehajtott fejjel. Nem mertem barátnőm
szemébe nézni. Féltem, hogyha most meglátná a tekintetem, rájönne, hogy valami
nem stimmel.
- Így alakult? Ennyit tudsz mondani? – reagált a kijelentésemre
idegesen Ji Yong. – És mi van Yongguk-al?
- Az a ficsur csak valami fellángolás volt. – válaszolt helyettem
Seung-hyun.
- Fellángolás? Komolyan? – kérdezte Meli hitetlenkedve. – Enikő,
mondj már valamit!
- Én….én sajnálom. Nem tudom mi történt. – még mindig képtelen
voltam a szemükbe nézni.
- Gyere velem! – Meli megragadta a karomat és a konyhába ráncigált.
Hagytam magam, nem volt értelme az ellenkezésnek.
- Beszélj! – nem válaszoltam – Az ég szerelmére! Mondj már valamit!
– fogta meg a vállaimat és enyhén megrángatott.
- Nem tudok mit mondani. Megtörtént és kész.
- Nézz a szemembe és úgy mondd!
Felemeltem a fejem és belenéztem barátnőm
szemeibe. Ahogy pillantásunk találkozott, képtelen voltam uralkodni magamon és
szabad utat engedtem könnyeimnek.
- Én……én……nem……nem akartam, hogy……hogy ez történjen, de…… - nem
tudtam folytatni. Meli nyakába borultam és zokogtam.
- Jól van, nyugodj meg! Ne sírj! – vígasztalt Meli. – Szedd
össze magad és mondd el mi történt tegnap este.
- Nem…..nem tehetem…..
- Mi? Hogy érted ezt?
- Kérlek…..ne faggass! Nem….nem mondhatok semmit……most még nem.
Megfogta vállaimat és eltolt magától. Rám
nézett és mintha a felismerés szikráját láttam volna a szemeiben.
- Ugye tett veled valamit? – kérdezte olyan halkan, hogy csak én
halljam.
Képtelen voltam megszólalni. Ő a legjobb
barátnőm, olyan mintha a testvérem lenne. Nem hazudhatok neki. Gyorsan végig
gondoltam, mi lenne a legjobb megoldás és végül egy aprót bólintottam.
- Csak azt ne mondd, hogy meg….. – nem fejezte be, de tudtam mire
gondol. Újabb bólintás volt a válaszom. - Az a szemét állat! Én kikaparom a szemét! – indult volna vissza a
nappaliba, de megállítottam.
- Ne! Kérlek! Ne csinálj semmit! Kérlek!
- Még is mit vársz tőlem? Nézzem ölbe tett kézzel, ahogy tönkretesz
téged?
- Kérlek! Én …… én félek!!
- Mégis mitől? Megfenyegetett valamivel? –
nem válaszoltam – Az isten szerelmére, miért nem mondod el? ..... Jól van,
ebből elég! – mielőtt bármit tehettem volna, kiviharzott a konyhából én pedig
utána. - Seung-hyun! Most kérlek menj haza. Enikő nem érzi jól magát,
pihennie kell.
- Akkor itt maradok vele, és ápolom. – mondta, miközben engem nézett
és láttam rajta, hogy nagyon dühös.
- Nem, arra semmi szükség. Majd én itt maradok mellette. Ji Yong,
drágám, sajnálom. Ígérem bepótoljuk a mai napot. Most kérlek vidd haza
Seung-hyun-t. – láttam, hogy Ji Yong dühös, de mégis mintha megérzett volna
valamit abból, ahogy Meli ránézett.
- Rendben.
- És kérlek, ne mondjatok semmit Yongguk-nak. Majd Enikő megbeszéli
vele.
- Úgy lesz. – válaszolt Ji Yong.
- Én nem megyek sehova. – jelentette ki Seung-hyun.
- Ne csináld haver! Menjünk! – kérlelte barátját Ji Yong.
- Aish! Rendben, de előtte váltanék pár szót
Enikővel. – ezzel megfordult és elindult a hálószobám felé. Az ajtóban
visszafordult, és dühös pillantással jelezte, hogy ideje lenne, ha követném.
Ahogy beléptem a szobámba rögtön becsapta
az ajtót és mondhatni nekem rontott. Lelökött az ágyra, fölém térdelt és
lefogta a kezeimet. Egészen közel hajolt az arcomhoz és úgy kezdett beszélni.
- Mit mondtál Melinek?
- Sem…semmit.
- Nem úgy nézett ki.
- Én nem tehetek róla. Túl jól ismer és nem
vagyok valami tehetséges színésznő. Rájött, hogy valami nem stimmel.
- Ha bármit kifecsegsz, esküszöm, hogy nem állok jót magamért.
- De képtelen vagyok neki hazudni.
- Márpedig kénytelen leszel.
- Kérlek ne csináld ezt! Még nem késő leállnod. Ennek nem lehet jó
vége. Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy mit tettél.
- Hmmm…elképzelhető,
de addig is ki fogom élvezni minden egyes pillanatát. – elvigyorodott és
megcsókolt.
Meli POV
- Mi folyik itt Meli? – kérdezte Ji Yong, amint Enikő szobájának
ajtaja becsapódott. Láttam rajta, hogy sejt valamit.
- Én se tudom pontosan, de valami történt tegnap este.
- Mégis mi?
- Nem tudom. Enikő fél, de fogalmam sincs mitől. Remélem ki tudom
belőle húzni.
- Hát azt én is nagyon remélem.
- Ne haragudj, hogy így alakult. Nagyon szerettem volna veled
tölteni ezt a napot. – mondtam és hozzábújtam.
- Semmi baj. Megértem. Ne aggódj, lesz alkalmunk bepótolni. – mondta
és szorosan magához ölelt.
Az idilli pillanatot az ajtócsengő törte
meg. Kinéztem a kukucskálón, de nem láttam senkit. Megkérdeztem, hogy ki az, de
semmi válasz. Résnyire nyitottam az ajtót és kikukucskáltam, de nem volt ott
senki. Már csuktam volna be az ajtót, amikor a küszöb előtt megláttam egy
dobozt. Elég méretes darab volt és fura szagot árasztott.
- Ji Yong! – kiabáltam – Ide tudnál jönni?
- Mi az? – kérdezte mikor odaért hozzám.
Kitártam az ajtót és a dobozra mutattam.
Egymásra néztünk, majd megvonta a vállát és behozta a lakásba a csomagot.
Letette az asztalra, de nem nyitotta ki.
- Mi van? Nem akarjuk kinyitni? Vagy most azt próbálgatod, hogy
van-e röntgen látásod? - kérdeztem.
- Nagyon humoros vagy drágám. – mosolyodott el egy pillanatra, majd
visszakomolyodott. – Rossz érzésem van. Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy ki
küldte.
- Igen. A téglás őrült.
- Úgy van.
- Lehet, hogy még több tégla? Talán arra akar utalni, hogy
építkeznem kéne?
- Meli!
- Ne haragudj! Ha ideges vagyok, akkor hülyeségeket beszélek.
- Ki kéne nyitnunk!
- Akkor hajrá! Én hozzá nem nyúlok!
- Szóval átengeded nekem a lehetőséget?
- Hogyne! Ez csak természetes.
- Ez igazán kedves tőled.
Kissé remegő kezekkel nyitotta ki a
dobozt. Amikor megláttuk mi van benne, mindketten ugrottunk egy nagyot.
- Úristen! Ez…..ez……ez egy…….
- …….disznófej! – fejezte be a mondatomat.
Óvatosan közelítettük meg ismét a dobozt,
mintha attól félnénk, hogy a fej hirtelen életre kel.
- Valami van a szájában. – mondta Ji Yong.
- Én hozzá nem nyúlok!
- Mindjárt gondoltam. – undorodva nyúlt bele a dobozba és kivette a
fej szájából a papír cetlit majd hangosan felolvasta.
HA NEM HAGYOD BÉKÉN GD-T A KÖVETKEZŐ
DOBOZBAN A TE FEJED LESZ!
Ijedten néztem Ji Yong-ra, de ő csak
mosolygott és a fejét csóválta.
- Te ezt viccesnek találod?
- Ne haragudj! De tudod, amelyik kutya ugat, az nem harap. Nem
hiszem, hogy komolyan gondolja, amiket ír. Csak rád akar ijeszteni.
- Hát az sikerült neki. De azért én nem venném ennyire félvállról.
Azok a téglák el is találhattak volna engem vagy Enikőt.
- Hmmm….igazad van. Ne haragudj! És most mit csináljunk ezzel a
fejjel?
- Dobjuk ki mielőtt Enikő meglátja. Nem kell róla tudnia.
- Rendben. – Ji Yong elkezdte lezárni a
dobozt, de hirtelen megállt. – Mi ez a sok papír a fej körül? – kivett egyet és
elkezdte vizsgálgatni. – Ezek fényképek…….rólad.
- Hogy mi?
Odaugrottam a dobozhoz és beletúrtam. Tele
volt fényképekkel…..rólam. Egy csomó képen ki volt vágva a fejem, vagy csak át
volt szúrva a szemem, vagy valami frappáns kis szöveg volt ráfirkálva, mint
„Gyűlöllek” vagy „Megöllek” és hasonlók.
- De nagyon unatkozhat ez a téglás őrült! – mondtam miközben a
képeket nézegettem. – Na jó ebből elég volt ennyi. Dobjuk ki az egészet, úgy
ahogy van.
- Rendben. – Ji Yong gyorsan leragasztotta a dobozt és leszaladt
vele a kukatárolóba.
Mikor visszaért Seung-hyun pont abban a
pillanatban jött ki Enikő szobájából.
- Enikő elaludt, most ne zavard egy ideig. – mondta.
- Rendben. – válaszoltam.
- Akkor mehetünk? – kérdezte Ji Yong.
- Menjünk. – válaszolta Seung-hyun és elindult az ajtó felé.
- Szia kicsim. – nyomott egy csókot ajkaimra Ji Yong. – Majd később
beszélün.! Vigyázz magadra!
- Úgy lesz! – mosolyogtam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése