2013. december 26., csütörtök

12. rész

Enikő POV

-          Mi a fene folyik itt? – kérdezte Meli hangosan.
Láttam rajta, hogy teljesen meg van zavarodva. Nem is csodálom. Én se nagyon tudom, hogy mit csinálok éppen. De játszanom kell a szerepem, legalább is egy ideig.
-       Hát….így alakult. – mondtam lehajtott fejjel. Nem mertem barátnőm szemébe nézni. Féltem, hogyha most meglátná a tekintetem, rájönne, hogy valami nem stimmel.
-          Így alakult? Ennyit tudsz mondani? – reagált a kijelentésemre idegesen Ji Yong. – És mi van Yongguk-al?
-          Az a ficsur csak valami fellángolás volt. – válaszolt helyettem Seung-hyun.
-          Fellángolás? Komolyan? – kérdezte Meli hitetlenkedve. – Enikő, mondj már valamit!
-          Én….én sajnálom. Nem tudom mi történt. – még mindig képtelen voltam a szemükbe nézni.
-          Gyere velem! – Meli megragadta a karomat és a konyhába ráncigált. Hagytam magam, nem volt értelme az ellenkezésnek.
-          Beszélj! – nem válaszoltam – Az ég szerelmére! Mondj már valamit! – fogta meg a vállaimat és enyhén megrángatott.
-          Nem tudok mit mondani. Megtörtént és kész. 
-          Nézz a szemembe és úgy mondd!
Felemeltem a fejem és belenéztem barátnőm szemeibe. Ahogy pillantásunk találkozott, képtelen voltam uralkodni magamon és szabad utat engedtem könnyeimnek.
-          Én……én……nem……nem akartam, hogy……hogy ez történjen, de…… - nem tudtam folytatni. Meli nyakába borultam és zokogtam.
-      Jól van, nyugodj meg! Ne sírj! – vígasztalt Meli. – Szedd össze magad és mondd el mi történt tegnap este.
-          Nem…..nem tehetem…..
-          Mi? Hogy érted ezt?
-          Kérlek…..ne faggass! Nem….nem mondhatok semmit……most még nem.
Megfogta vállaimat és eltolt magától. Rám nézett és mintha a felismerés szikráját láttam volna a szemeiben.
-          Ugye tett veled valamit? – kérdezte olyan halkan, hogy csak én halljam.
Képtelen voltam megszólalni. Ő a legjobb barátnőm, olyan mintha a testvérem lenne. Nem hazudhatok neki. Gyorsan végig gondoltam, mi lenne a legjobb megoldás és végül egy aprót bólintottam.
-    Csak azt ne mondd, hogy meg….. – nem fejezte be, de tudtam mire gondol. Újabb bólintás volt a válaszom.  -  Az a szemét állat! Én kikaparom a szemét! – indult volna vissza a nappaliba, de megállítottam.
-          Ne! Kérlek! Ne csinálj semmit! Kérlek!
-          Még is mit vársz tőlem? Nézzem ölbe tett kézzel, ahogy tönkretesz téged?
-          Kérlek! Én …… én félek!!
-         Mégis mitől? Megfenyegetett valamivel? – nem válaszoltam – Az isten szerelmére, miért nem mondod el? ..... Jól van, ebből elég! – mielőtt bármit tehettem volna, kiviharzott a konyhából én pedig utána. - Seung-hyun! Most kérlek menj haza. Enikő nem érzi jól magát, pihennie kell.
-      Akkor itt maradok vele, és ápolom. – mondta, miközben engem nézett és láttam rajta, hogy nagyon dühös.
-          Nem, arra semmi szükség. Majd én itt maradok mellette. Ji Yong, drágám, sajnálom. Ígérem bepótoljuk a mai napot. Most kérlek vidd haza Seung-hyun-t. – láttam, hogy Ji Yong dühös, de mégis mintha megérzett volna valamit abból, ahogy Meli ránézett.
-          Rendben.
-          És kérlek, ne mondjatok semmit Yongguk-nak. Majd Enikő megbeszéli vele.
-          Úgy lesz. – válaszolt Ji Yong.
-          Én nem megyek sehova. – jelentette ki Seung-hyun.
-          Ne csináld haver! Menjünk! – kérlelte barátját Ji Yong.
-         Aish! Rendben, de előtte váltanék pár szót Enikővel. – ezzel megfordult és elindult a hálószobám felé. Az ajtóban visszafordult, és dühös pillantással jelezte, hogy ideje lenne, ha követném.
Ahogy beléptem a szobámba rögtön becsapta az ajtót és mondhatni nekem rontott. Lelökött az ágyra, fölém térdelt és lefogta a kezeimet. Egészen közel hajolt az arcomhoz és úgy kezdett beszélni.
-          Mit mondtál Melinek?
-          Sem…semmit.
-          Nem úgy nézett ki.
-         Én nem tehetek róla. Túl jól ismer és nem vagyok valami tehetséges színésznő. Rájött, hogy valami nem stimmel.
-          Ha bármit kifecsegsz, esküszöm, hogy nem állok jót magamért.
-          De képtelen vagyok neki hazudni.
-          Márpedig kénytelen leszel.
-       Kérlek ne csináld ezt! Még nem késő leállnod. Ennek nem lehet jó vége. Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy mit tettél.
-   Hmmm…elképzelhető, de addig is ki fogom élvezni minden egyes pillanatát. – elvigyorodott és megcsókolt.

Meli POV

-       Mi folyik itt Meli? – kérdezte Ji Yong, amint Enikő szobájának ajtaja becsapódott. Láttam rajta, hogy sejt valamit.
-          Én se tudom pontosan, de valami történt tegnap este.
-          Mégis mi?
-          Nem tudom. Enikő fél, de fogalmam sincs mitől. Remélem ki tudom belőle húzni.
-          Hát azt én is nagyon remélem.
-    Ne haragudj, hogy így alakult. Nagyon szerettem volna veled tölteni ezt a napot. – mondtam és hozzábújtam.
-          Semmi baj. Megértem. Ne aggódj, lesz alkalmunk bepótolni. – mondta és szorosan magához ölelt.
Az idilli pillanatot az ajtócsengő törte meg. Kinéztem a kukucskálón, de nem láttam senkit. Megkérdeztem, hogy ki az, de semmi válasz. Résnyire nyitottam az ajtót és kikukucskáltam, de nem volt ott senki. Már csuktam volna be az ajtót, amikor a küszöb előtt megláttam egy dobozt. Elég méretes darab volt és fura szagot árasztott.
-          Ji Yong! – kiabáltam – Ide tudnál jönni?
-          Mi az? – kérdezte mikor odaért hozzám.
Kitártam az ajtót és a dobozra mutattam. Egymásra néztünk, majd megvonta a vállát és behozta a lakásba a csomagot. Letette az asztalra, de nem nyitotta ki.
-          Mi van? Nem akarjuk kinyitni? Vagy most azt próbálgatod, hogy van-e röntgen látásod? - kérdeztem.
-    Nagyon humoros vagy drágám. – mosolyodott el egy pillanatra, majd visszakomolyodott. – Rossz érzésem van. Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy ki küldte.
-          Igen. A téglás őrült.
-          Úgy van.
-          Lehet, hogy még több tégla? Talán arra akar utalni, hogy építkeznem kéne?
-          Meli!
-          Ne haragudj! Ha ideges vagyok, akkor hülyeségeket beszélek.
-          Ki kéne nyitnunk!
-          Akkor hajrá! Én hozzá nem nyúlok!
-          Szóval átengeded nekem a lehetőséget?
-          Hogyne! Ez csak természetes.
-          Ez igazán kedves tőled.
Kissé remegő kezekkel nyitotta ki a dobozt. Amikor megláttuk mi van benne, mindketten ugrottunk egy nagyot.
-          Úristen! Ez…..ez……ez egy…….
-          …….disznófej! – fejezte be a mondatomat.
Óvatosan közelítettük meg ismét a dobozt, mintha attól félnénk, hogy a fej hirtelen életre kel.
-          Valami van a szájában. – mondta Ji Yong.
-          Én hozzá nem nyúlok!
-     Mindjárt gondoltam. – undorodva nyúlt bele a dobozba és kivette a fej szájából a papír cetlit majd hangosan felolvasta.

HA NEM HAGYOD BÉKÉN GD-T A KÖVETKEZŐ DOBOZBAN A TE FEJED LESZ!

Ijedten néztem Ji Yong-ra, de ő csak mosolygott és a fejét csóválta.
-          Te ezt viccesnek találod?
-       Ne haragudj! De tudod, amelyik kutya ugat, az nem harap. Nem hiszem, hogy komolyan gondolja, amiket ír. Csak rád akar ijeszteni.
-       Hát az sikerült neki. De azért én nem venném ennyire félvállról. Azok a téglák el is találhattak volna engem vagy Enikőt.
-          Hmmm….igazad van. Ne haragudj! És most mit csináljunk ezzel a fejjel?
-          Dobjuk ki mielőtt Enikő meglátja. Nem kell róla tudnia.
-       Rendben. – Ji Yong elkezdte lezárni a dobozt, de hirtelen megállt. – Mi ez a sok papír a fej körül? – kivett egyet és elkezdte vizsgálgatni. – Ezek fényképek…….rólad.
-          Hogy mi?
Odaugrottam a dobozhoz és beletúrtam. Tele volt fényképekkel…..rólam. Egy csomó képen ki volt vágva a fejem, vagy csak át volt szúrva a szemem, vagy valami frappáns kis szöveg volt ráfirkálva, mint „Gyűlöllek” vagy „Megöllek” és hasonlók.
-          De nagyon unatkozhat ez a téglás őrült! – mondtam miközben a képeket nézegettem. – Na jó ebből elég volt ennyi. Dobjuk ki az egészet, úgy ahogy van.
-          Rendben. – Ji Yong gyorsan leragasztotta a dobozt és leszaladt vele a kukatárolóba.
Mikor visszaért Seung-hyun pont abban a pillanatban jött ki Enikő szobájából.
-          Enikő elaludt, most ne zavard egy ideig. – mondta.
-          Rendben. – válaszoltam.
-          Akkor mehetünk? – kérdezte Ji Yong.
-          Menjünk. – válaszolta Seung-hyun és elindult az ajtó felé.
-          Szia kicsim. – nyomott egy csókot ajkaimra Ji Yong. – Majd később beszélün.! Vigyázz magadra!
-          Úgy lesz! – mosolyogtam rá.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése