Meli POV
Seung-hyun elviharzott Enikővel, mi többiek pedig csak
álltunk és nem tettünk semmit. Yongguk utánuk akart rohanni, de a fiúk nem
engedték. Némán tűrte, hogy leültessék a kanapéra. Nem ellenkezett, nem szólt
semmit. Legszívesebben felmentem volna Ji Yong szobájába, magamra húztam volna
a takarót és napokig ki sem keltem volna az ágyból. De hát nem hagyhatom csak
így itt. Nagyot sóhajtottam, oda sétáltam hozzá és mellé ültem. A fiúk közben
szépen lassan kislisszoltak a szobából és magunkra hagytak minket. Gondolkoztam
mit mondhatnék neki, de semmi értelmes nem jutott az eszembe.
-
Ha valaki most látna minket, azt hihetné, hogy
jól elvertük egymást! – mondtam végül és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
Lassan rám nézett, végignézett rajtam, majd kikerekedett
szemekkel megkérdezte.
-
Jesszus, hát veled meg mi történt?
-
Lett egy rajongóm, csak sajnos a rosszabb
fajtából.
-
De azért jól vagy? Nem sérültél meg komolyan,
ugye?
-
Mindenem fáj, de jól vagyok. És te hogy érzed
magad?
-
Hah! Szerinted? Enikő közölte velem, hogy
beleszeretett Seung-hyun-ba és szakított velem. Nem értem ezt az egészet.
-
Én sem. De jelenleg nem vagyok olyan állapotban,
hogy ezen filózzak.
-
Jaj, ne haragudj! Van elég bajod, nem akarlak
még az én problémáimmal is terhelni! Elmegyek. – állt volna fel, de
megállítottam.
-
Várj! Ugye nem tervezel semmi őrültséget?
-
Köszönöm, hogy aggódsz értem, de ígérem jó fiú
leszek. – válaszolta egy szomorú mosoly kíséretében. Felállt és elindult a
kijárat felé.
-
Yongguk! – szóltam utána.
-
Igen? – fordult vissza felém.
-
Ugye most hazamész?
-
Igen, azt terveztem.
-
Helyes. Holnap gyere ide és beszélgessünk. Jó?
-
Biztos?
-
Biztos. – mosolyogtam rá bíztatóan.
-
Rendben. És …… köszönöm.
-
Most menj és vigyázz magadra!
Aigoo! Szegény fiú. Behunytam a szemem és elnyúltam a
kanapén. Mindenem sajgott. Lehetne ez a nap még ennél is rosszabb? Ekkor,
mintegy válaszképpen, megszólalt a telefonom, jelezve hogy üzenetem érkezett. Néhány
perccel később rá kellett jönnöm, hogy az előző kérdésemre egy nagy IGEN a
válasz. Kelletlenül kotortam elő a zsebemből a telefont. Az üzenet rövid volt,
de annál lényegre törőbb.
EZ CSAK A KEZDET
VOLT, RIBANC!
Aish! Most komolyan. Honnan a francból tudja a számomat? Ennek
a csajnak nincs jobb dolga annál, mint hogy velem szórakozzon? Tényleg orvosi
segítségre lenne szüksége vagy néhány pofonra, hogy észhez térjen. Hirtelen
nagyon dühös lettem. Gondolkodás nélkül felhívtam a számot, amiről az üzenet
jött. „A hívott számon előfizető nem kapcsolható…..” Remek! Biztos eldobható
mobilt használt, szóval a rendőrség ismét kilőve.
-
Aish! Ezt nem hiszem el! – mondtam hangosan.
Ismét lehunytam a szemeimet és próbáltam megnyugodni. Nem
tudom sikerrel jártam-e, vagy csak a testem volt túl kimerült, de nem sokára
éreztem, hogy álomvilág lassan de biztosan beszippant. Félálomban lehettem még,
amikor éreztem hogy a telefonomat valaki kiveszi a kezemből, pár másodperccel
később két erős kar felemel a kanapéról majd némi lépcsőzés után a pihe-puha
ágyikóba fektet és gondosan betakargat. Éreztem, ahogy keze végigsimít arcomon,
majd ajkai lágyan érintik ajkaimat. Meghallottam édes hangját, de nem tudom mit
mondhatott, mert mire szavai elértek volna hozzám, én már álomországban voltam
és jó ideig ott szándékoztam maradni.
Ji Yong POV
Mikor beléptem a nappaliba láttam, hogy Yongguk sehol, Meli
pedig a kanapén fekszik, szemei csukva és nagyon ráncolja a homlokát, miközben
keze görcsösen szorongatja a telefonját. Kivettem a kezéből és megnéztem a
kijelzőt. Olyan dühös lettem az üzenet elolvasása után, hogy legszívesebben a
földhöz vágtam volna a telefont, de hát nem az enyém, így inkább zsebre raktam.
Felemeltem Melit majd felvittem a szobámba, lefektettem és betakargattam. Az
ágy mellé térdeltem és hozzáhajoltam. Végigsimítottam arcát majd megcsókoltam,
mire elmosolyodott.
-
Meli? – kérdeztem halkan, de nem reagált. Ezek
szerint elaludt. – Én annyira sajnálom. Minden az én hibám. Nem tudom mit kéne
tennem. Azt mondtam, hogy nem engedem, hogy bajod essen. De mégis megtörtént. Tényleg
nem tudom mi lenne a helyes. Az eszem azt súgja, hogy jobb lenne neked
nélkülem, de a szívem….. a szívem hallani sem akar arról, hogy elengedjelek.
Mindennél jobban szeretlek, képtelen lennék nélküled élni. De belehalnék, ha
valami történne veled. Bárcsak a nap 24 órájában melletted lehetnék és megvédhetnélek,
de ez lehetetlen. Félek, hogy ha sikerül leállítani ezt a téglás őrültet, akkor
jön egy következő, majd még egy és még egy. Ennek sose lesz vége. Mindig
lesznek olyanok, akik ártani akarnak neked. Csodálkozom, hogy még csak ez az
egy őrült lépett akcióba, de van egy olyan érzésem, hogy ez még tényleg csak a
kezdet. Jaj, Meli! Én tényleg nem tudom mit tegyek. Tényleg csak úgy tudlak
megvédeni, ha elhagylak? Nincs más megoldás?
Reméltem, hogy semmit nem hallott abból, amit itt
összehordtam. Úgy tűnt szavaim nem jutottak el hozzá, mert békés arccal
szuszogott. Remélem valami nagyon szépet álmodik, és legalább erre a kis időre
boldog. Még egyszer megcsókoltam és kimentem a szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése