18. rész

Yongguk POV

Még sosem voltam ennyire magam alatt. Mikor hazaértem a Big Bang dormból, a fiúk kérdezgették, hogy mi történt, próbáltak belőlem kihúzni néhány értelmes mondatot, de képtelen voltam hangosan kimondani előttük, hogy Enikő szakított velem. Bezárkóztam a szobámba és másnap reggelig elő se jöttem. Egész éjszaka fent voltam és járt az agyam. Biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel. Láttam Enikőn, hogy megijedt, hogy aggódott értem. Láttam, hogy legszívesebben odafutott volna hozzám. Láttam. Ugye? Ugye tényleg láttam, és nem csak beképzelem az egészet? Hiszen felém indult el. Felém. És nem Seung-hyun felé. Ez csak jelent valamit. Muszáj, hogy jelentsen valamit. De mégis mit? Ó, bár tudnám. A gondolat, hogy most is együtt vannak, egyszerűen megőrjít. Többször is lejátszottam magamban a jelenetet, amikor Enikő szakított velem. Tudom, hogy nem volt őszinte. Tudom. De akkor miért? Járkáltam fel-alá a szobában, és azon agyaltam, hogy mihez kéne kezdenem. Időnként valaki bekopogott és érdeklődött, hogy jól vagyok-e. Engedelmesen hümmögtem egyet és folytattam a járkálást. Elérkezett a reggel és nem lettem sokkal okosabb. Abban biztos voltam, hogy nem adom fel. Harcolni fogok Enikőért. Muszáj visszaszereznem.

Nem sokkal a nagy elhatározás után Meli felhívott és közölte, hogy Ji Yong-al átjönnek. Úgyhogy fogtam magam és elmentem fürödni, majd ettem néhány falatot. Még mindig nem voltam hajlandó válaszolni a fiúk kérdéseire. Úgyis mindent megtudnak, ha Meliék itt lesznek.

Enikő POV

-          Akkor elmondom. – mondta Seung-hyun, hátradőlt a kanapén és beszélni kezdett. – Gyerekkoromban túlsúlyos voltam, ezáltal elég félénk és visszahúzódó. Nem sokan barátkoztak velem, és hát nem voltak túl vidámak az iskolás éveim. De úgy voltam vele, hogy egyszer ennek is vége lesz. Aztán középiskolában összebarátkoztam Ji Yong-al, ami egy fokkal elviselhetőbbé tette az életemet. Sokat lógtunk együtt, táncoltunk, rappeltünk, szóval elvoltunk. Azt hiszem a bajok úgy 16-17 éves korom környékén kezdődtek. Ji Yong elköltözött és én újra egyedül voltam. Kezdtem érdeklődni a lányok iránt, de ők tudomást sem vettek rólam. Rengeteg visszautasítást éltem át, és nem egyszer voltam gúny tárgya. Alig vártam, hogy leérettségizzek és magam mögött hagyhassam azokat az embereket, akik megkeserítették az életemet. Aztán Ji Yong szólt, hogy a YG jelentkezőket keres egy bandához, és azt javasolta próbáljuk meg. Nem sok reményt fűztem hozzá, de belementem, hiszen nem volt vesztenivalóm. Csináltunk néhány demot és beküldtük őket. Legnagyobb meglepetésemre behívtak egy meghallgatásra. Kezdtem reménykedni benne, hogy na most majd az életem jobbra fordul. De ismét csalódnom kellett. Visszautasítottak, mondván túl pufi vagyok. Teljesen összezuhantam. Képtelen voltam megérteni és elfogadni, hogy lehetek bármilyen tehetséges, a külső akkor is fontosabb. Néhány napra bezárkóztam és senkivel sem voltam hajlandó szóba állni. Aztán magam sem tudom miért, úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam. 40 nap alatt 20 kilót fogytam és összeszedve minden bátorságomat elmentem egy újabb meghallgatásra. És sikerült. Bekerültem. Mondanom sem kell, madarat lehetett volna fogatni velem. Nagyon boldog voltam. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a neheze még csak ezután jön. De mindent összevetve, élveztem az új életemet. Jó darabig nem érdekelt más, csak a banda, a fellépések, a fotózások, majd később a forgatások. Aztán eltelt jó pár év és rá kellett jönnöm, hogy magányos vagyok. Sose voltam egyedül, mégis magányos voltam. Persze sok lánnyal megismerkedtem, voltak kalandjaim, de nem azt kaptam tőlük, amire szükségem lett volna. Arra vágytam, hogy valaki szeressen, hogy valaki gondoskodjon rólam. Azt akartam, hogy ne T.O.P-ot lássák bennem, hanem Seung-hyun-t. Érted, mire gondolok? – fordította felém a fejét.

-          Igen, értem.

-          Azok a lányok csak azért voltak velem, mert híres voltam, mert gazdag voltam, vagy mert a nagy G-Dragon barátja voltam. Azt remélték, hogy majd bejuttatom őket a YG-hez, vagy szerepelhetnek a klipjeinkben, meg ilyesmik. Mondhatni kihasználtak. Persze, én is kihasználtam őket, nem tagadom. Hiszen hitegettem őket, elszórakoztam velük, aztán elküldtem őket. Kívülről úgy tűnhetett, hogy élvezem ezt az életet, de belül nagyon is szenvedtem. Nem beszéltem róla senkinek, mert nem akartam, hogy gyengének, szánalmasnak tartsanak. Próbáltam olyan lányokkal ismerkedni, akikről úgy gondoltam, hogy meglátják bennem a valódi énemet, de mindig csalódnom kellett. Aztán találkoztam Melivel. Amikor Ji Yong elhozta hozzánk és bemutatta, magam sem tudom miért, de éreztem, hogy ő más. Láttam Ji Yong-on, hogy milyen vidám és felszabadult, pedig alig 2 napja ismerték egymást. Aztán telt az idő és én egyre jobban irigyeltem Ji Yong-ot. Boldog volt. Soha nem láttam még ilyennek azelőtt. Majd találkoztam veled. Tudom ez most nagyon nyálasan fog hangzani, de első pillantásra beléd estem. Ahogy belenéztem a szemeidbe, ahogy megláttam a mosolyod, ahogy meghallottam a hangod, a nevetésed………. Mindig olyan kedves voltál velünk. Te is és Meli is. Úgy bántatok velünk, mintha…..nem is tudom…..mintha ezer éve ismernénk egymást. Boldog voltam, amikor együtt voltunk. De be kell vallanom, hogy iszonyatosan irigyeltem Yongguk-ot. És nagyon dühös voltam. Azt kívántam, hogy bár velem találkoztál volna előbb. Bár én lettem volna ott Ji Yong-al a kávézóban akkor. Veled akartam lenni. Azt akartam, hogy az enyém légy. Egyre jobban belelovaltam magam a gondolatba, hogy te hozzám tartozol. Gondolom egy idő után neked is feltűnt, hogy megváltozott a viselkedésem.

-          Igen. Feltűnt. Tényleg furán viselkedtél, amikor a közelemben voltál, de elképzelésem sem volt, hogy miért. Még Melinek is mondtam a szülinapi bulid előtt, hogy kényelmetlenül érzem magam a közeledben.

-          Hát igen.

-          De….Seung-hyun.

-          Hmmm?

-          Kérdezhetek valamit?

-          Kérdezz!

-          Miért?