2. rész

Elérkezett az indulás napja. A lányok még mindig nem hitték el, hogy ez valóban velük történik. Könnyes búcsút vettek a szüleiktől és röpke 14 órás repülőút után megérkeztek álmaik városába. Rögtön taxiba pattantak és elindultak új otthonuk felé. A lakás tényleg nem volt túl nagy, de kettejüknek bőven elég volt. Egy hét volt az első meghallgatásig. Az első néhány napban el voltak foglalva a pakolással és vásárlással. A meghallgatás előtti három napban éjjel-nappal gyakoroltak. És végül elérkezett a nagy nap. Az SM Entertainment épülete előtt álltak és tele volt a gatyájuk. Végül nagy levegőt vettek és beléptek az épületbe. Az idő gyorsan telt és észre sem vették már rajtuk volt a sor. Mindent beleadtak és miután befejezték büszkén sétáltak le a színpadról.

-          Szerintem baromi jók voltunk. – lelkendezett Meli.
-          Szerintem is. Még sose táncoltunk ennyire összhangban. Büszke vagyok magunkra.
-          Nézd, az a fickó mintha felénk tartana.
-          Te is arra gondolsz, amire én? – nézett barátnőjére Enikő csillogó szemekkel.
-          Naná, hogy arra.

A fickó odaballagott hozzájuk, a két lány tisztelettudóan meghajolt és várakozásteljesen néztek az előttük állóra.

-    Nos, lányok. Gratulálok, nagyon jók voltatok. Igazán tehetségesek vagytok. De, sajnos jelenleg nem tudunk nektek szerződést ajánlani. Nem igazán passzoltok ahhoz a bandához, akiknek háttértáncosokat keresünk. De kérlek titeket, hogy feltétlenül jöjjetek el legközelebb is.  És sajnálom.

És ezzel elsétált. A két lány ledöbbenve állt. Fel voltak készülve erre, de mégis mintha egy világ omlott volna össze bennük. Pár percig még szoborként álltak, majd összeszedték magukat és elindultak kifelé az épületből. Fáradtan és kedvetlenül huppantak le a kanapéra, amikor hazaértek.

-          Azért várható volt, hogy nem fog elsőre sikerülni. – törte meg a csendet Meli.
-          Igen, de akkor is csalódott vagyok.
-          Én is.
-          Na mindegy. Mikor is lesz a következő?
-          3 hét múlva a YG-nél.
-          Akkor kénytelenek vagyunk elkezdeni dolgozni. Holnap majd végigjárjuk a kávézókat, amiket kinéztünk.
-          Hah, már holnap?? Halasszuk el pár nappal! Menjünk várost nézni! Légyszíííííí!
-          Ne nézz rám ilyen kölyökkutya szemekkel! Tudod, hogy nem tudok neki ellenállni.
-          Tudooooom! Na, akkor mit mondasz? Na, na?
-          Jól van, legyen. Menjünk várost nézni!
-          Igeeeeeen!!

Eltelt egy hét, és a lányok már új munkahelyükön feszítettek egyenruhájukban. Hamar belerázódtak a dolgokba, a munkatársakkal nagyon jól kijöttek és élvezték a munkát.

Ám egy nap megtörtént az, amiről egyikük sem álmodott. Épp a pult mögött szöszmötöltek, amikor megütötte a fülüket a többi pincérlány sutyorgása.

-          Úristen, ezek…..el se hiszem…..mit keresnek itt……ez lehetetlen, hogy pont itt…..

Kíváncsian néztek körbe, és szemeik szinte egyszerre állapodtak meg a kávézóba lépő két fiún.

-          Meli, csípj meg!
-          Előbb te engem. Ugye ez nem álom, tényleg itt vannak?
-          Hát, ha álom, akkor én nem akarok felébredni.
-          De ezek mióta vannak ilyen jóban, hogy együtt kávézgatnak?
-          Hmm, ki tudja. Mindenesetre érdekes. Kár hogy nem a mi asztalunkhoz ültek.
-          Igen, de reméljük törzsvendégek lesznek.

Néhány percig még csorgatták a nyálukat a pult mögött, majd összerezzentek, amikor a főnök a nevüket kiabálva mutogatott a többi várakozó vendég felé. Nehezen, de elszakították tekintetüket a fiúktól és mentek a saját asztalaikhoz. Annyira belemerültek a munkába, hogy nem is vették észre, hogy a két idol árgus szemekkel követi minden mozdulatukat.