22. rész (+18)

HÁROM NAPPAL KÉSŐBB

Meli POV

A nyaraló csodás volt és még annál is szebb. Tudtam, hogy Ji Yong legszívesebben ki sem kelne az ágyból, de még fájt itt-ott így kénytelen volt várni. A házat egy hatalmas erdő ölelte körbe és egy gyönyörű tó is volt a közelben. Sokat sétáltunk és beszélgettünk. Együtt főztünk és esténként összebújva néztük a TV-t. De a harmadik nap végén már nem bírtam magammal. Bevallom nőisen, ki voltam éhezve. Megvacsoráztunk, majd Ji Yong, a kis házias, neki állt mosogatni. Én gyorsan lefürödtem, majd egy szál köntösben tipegtem be a konyhába. Csendben mögé osontam és hátulról megöleltem.

-          Szia. – mondtam neki.

-          Szia.

-          Sok van még?

-          Miért? Csak nem tervezel valamit?

Erre lábujjhegyre álltam és megpusziltam a nyakát.

-          Hmmm! Nem is tudom. Talán. – mondtam, majd adtam még egy puszit a nyakára.

-          A mosatlan megvár. – mondta hirtelen, majd elzárta a csapot és szembefordult velem. – Biztos, hogy elég jól vagy már hozzá?

-          Nem érdekel. – mondtam és ajkaira tapadtam.

Belemosolygott a csókunkba. Szorosan magához ölelt. Mohón faltuk egymás ajkait. Egyik kezemmel a pólója alá nyúltam és a hátát simogattam, másik kezemmel hajába túrtam. Ő a fenekem alá nyúlt és felkapott, lábaimmal átkulcsoltam a derekát. Ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Teljesen belefeledkeztem a csókcsatába, mert észre se vettem, hogy közben fölértünk a hálószobába. Lerakott a földre és ajkaink elváltak egymástól. Lihegve mosolyogtunk egymásra. Megfogtam a pólóját és levettem róla. Ajkaink újra megtalálták egymást, kezeim pedig mellkasát és hasát simogatták. Ő kioldotta a köntösöm övét és egy laza mozdulattal letolta a vállaimról és hagyta a földre esni. Eközben én a nadrágját gomboltam ki, majd boxerével együtt gyorsan megszabadítottam tőle. Végig simítottam meredező férfiasságán, amitől belenyögött csókunkba. A karjaiba kapott és óvatosan az ágyra fektetett. Az ágy mellett állt és csak bámult.

-          Most mi van? – kérdeztem és felkönyököltem.

-          Olyan gyönyörű vagy. – mondta. – Hiányoztál.

-          Bolond vagy. – mondtam mosolyogva, majd megfogtam a kezét és magamra rántottam.

A nyakamat csókolgatta, majd kényeztetni kezdte a melleimet. Kínzó lassúsággal csinált mindent, de annyira, hogy az őrületbe kergetett vele.

-          Kérlek, Ji Yong!

-          Türelem Baby. Ráérünk. – lehelte a bőrömre. Beleborzongtam.

Melleim után végigcsókolta az oldalamat, a hasamat, kikerülve a kék-zöld foltokat. Végül elérkezett legérzékenyebb pontomhoz. Nyelve először lassan, majd egyre gyorsabban dolgozott, majd megéreztem, ahogy egyik ujja belém csusszan, amit nem sokkal később követett egy másik is. A lepedőt markolásztam és hangosan nyögtem. Közel voltam a csúcshoz, nagyon közel. Még néhány nyalintás és robbantam, egész testem beleremegett. Próbáltam összeszedni széthullott darabjaimat, miközben ő fölém támaszkodott és a nyakamat csókolgatta. A hátát simogattam és mikor már úgy éreztem úgy-ahogy összeszedtem magam, lendületet vettem, magam alá gyűrtem és ráültem. Mellkasát, hasát csókolgattam, simogattam, miközben csípőmet előre-hátra mozgatva izgattam férfiasságát. Majd rámarkoltam és lassan magamba vezettem. Mindketten felnyögtünk a jól eső érzéstől. Mozogni kezdtem, lassan, majd egyre gyorsabban. A mellkasán támaszkodtam, ő a csípőmet fogta és tekintetünk egy pillanatra sem engedte el a másikét. Majd hirtelen magára rántott, az ajkaimra tapadt majd fordított a felálláson és ő került felülre. Most már ő diktálta a tempót és nem fogta vissza magát.

-          Én mindjárt……ahhh……Ji Yong……még…..

-          Én……is…….mindjárt………

Néhány lökéssel később szinte egyszerre értük el a csúcsot és remegve élveztünk el. Fáradtan borult rám és még hosszú percekig vívtuk ádáz küzdelmünket a normális légzésért.

Enikő POV

Három napja érkeztünk meg Jeju-ra. Annyira boldog voltam, hogy megbocsátott nekem. Bár van némi lelkiismeret furdalásom, hogy nem voltam vele teljesen őszinte. Képtelen lennék neki elmondani, hogy ….. mit szépítsek rajta……lefeküdtem Seung-hyun-al. Nem akarom, hogy tudja. Elég, ha én tudom. Akár milyen boldog voltam, be kellett vallanom, hogy valami megváltozott közöttünk. Nem tudom, hogy pontosan mi. Talán érezte, hogy eltitkolok előle valamit? Mióta itt vagyunk nem beszéltünk Seung-hyun-ról és a történtekről. Pedig igazán szeretném tudni, hogy mi jár a fejében. De nem akarok rákérdezni. Majd ha úgy érzi, hogy beszélni akar róla, akkor beszélünk. Próbáltam elrejteni az aggodalmaimat és élvezni az együtt töltött időt. De nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem. Nem közeledett felém, úgy. Kézen fogva sétáltunk a tengerparton, sokszor megölelt és megcsókolt, összebújva lustálkodtunk a TV előtt, de ennél több nem történt. Lehet, hogy azt várja, hogy én kezdeményezzek? Erre jutottam a második nap végén. Hát, ha így állunk, akkor lépnem kell. Reggel korán felébredtem, hagytam neki egy cetlit, hogy elmentem sétálni. Lementem a tengerpartra és kerestem egy eldugott helyet, ahova nagy valószínűséggel a kutya se jár. Miután megtaláltam a tökéletes helyet, elmentem a városba és vettem néhány dolgot. Pár órával később elégedetten sétáltam vissza a szállodába. Yongguk már felkelt és épp a reggelit majszolta.

-          Jó reggelt! – léptem be a szobába.

-          Jó reggelt! – mondta teli szájjal. – Merre jártál?

-          Hmmm. Az titok. – mosolyogtam rá.

-          Azt hiszem nem szeretem a titkokat. – mondta és elkomorult az ábrázata.

-          És mit szólsz a meglepetésekhez? – próbáltam menteni a menthetőt.

-          Na az mindjárt más. – mosolygott ismét.

-          Helyes. – mondtam vidáman és én is leültem reggelizni.

Délelőtt lementünk a tengerpartra. Fürödtünk, napoztunk, jól éreztük magunkat. Kora délután szedelőzködni kezdtem.

-          Hova mész? – kérdezte meglepetten.

-          Te is jössz.

-          Hova?

-          Meglepetés. – mondtam és elindultam.

Pár másodperccel később már mellettem sétált. Tudtam, hogy izgatott, mégse kérdezett semmit.

-          Itt vagyunk. – mondtam úgy negyed órával később és büszkén mutattam délelőtti alkotásomra.

Szerencsére minden úgy volt, ahogy hagytam. A hatalmas pléd, a párnák, a rengeteg édesség, a pezsgő a hűtőládában. Minden.

-          Hát ez?

-          Tetszik?

-          Nagyon. – mondta vidáman. – De mikor csináltad ezt?

-          Reggel.

-          Fantasztikus vagy. – mondta, majd felkapott és megpörgetett.

Leültünk, kinyitottuk a pezsgőt és élveztük a finomabbnál finomabb édességeket. Vártam, hogy kezdeményez, de nem. Nem történt semmi. Kész. Én most untam meg. Kivettem a kezéből a poharat és elhajítottam, majd rávetettem magam. Meglepődött, de nem ellenkezett. Rátapadtam az ajkaira és táncba hívtam nyelvét. Belement a játékba. Úgy faltuk egymás ajkait, mint két kiéhezett vadállat. Gyorsan lekerült rólunk a fürdőruha. Még mindig én voltam fölül. Nyakát csókolgattam, a mellbimbóit harapdáltam, miközben fenekemet keményedő férfiasságához dörzsöltem. Légzése egyre gyorsult és száját apró nyögések hagyták el. Majd hirtelen a hátamra fordított és mellém könyökölt. Ajkaink újra összeforrtak és mohón faltuk egymást. Kezével melleimet simogatta, mellbimbóimmal játszadozott, majd hasamon végigsimítva elérte lábam közét és legérzékenyebb pontomat kezdte kényeztetni. Mutatóujja belém csusszant, miközben hüvelykujjával csiklómat dörzsölgette. Nem akartam tovább várni. Azt akartam, hogy bennem legyen, hogy eggyé váljunk.

-          Yongguk, kérlek! – lihegtem.

Értette a célzást és elmosolyodott. Befészkelte magát a lábaim közé és egy erőteljes lökéssel már bennem is volt. Észveszejtő tempót diktált. Egyszerűen fantasztikus volt. Ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól, mintha teljesen egybeolvadtak volna a gyönyörtől. Nyelveink körbe-körbe kergették egymást. Próbáltam átfordítani a hátára, de nem hagyta. Ő akart irányítani. Lábaimat a derekára kulcsoltam, kezeimmel a vállaiba markoltam. Éreztem, hogy már nem sok kell, és a mennybe jutok.

-          Yong…..guk……én……

-          Tu….dom…..én……is

A testem megfeszült és remegni kezdtem. A gyönyör újra és újra átjárt. Néhány lökéssel később Yongguk is elélvezett, majd egy elégedett sóhajjal rám borult. Néhány percig még így feküdtünk, majd felemelte a fejét és a szemembe nézett.

-          Szeretlek. – mondta.

-          Én is szeretlek téged.

-          Soha többé ne hagyj el.

-          Nem foglak.

-          Ígéred? – kérdezte és egy könnycsepp gördült le az arcán.

-          Ígérem.

A nyakamba temette az arcát és éreztem, hogy folynak a könnyei. Amilyen szorosan csak tudtam, magamhoz öleltem és azt kívántam, bárcsak valahogy ki tudnám törölni az emlékeiből azt a néhány napot.