25. rész

Seung-hyun POV

-          Főnök! – hajoltam meg YG Papa előtt.

-          Mi járatban Seung-hyun?

-          Kéne nekem egy hosszabb szabadság!

-          Szabadság? Aztán mégis mire föl?

-          Kérem Főnök, ne kérdezzen semmit. Szabadság vagy külföldi meló, mindegy, csak ne legyek itt.

-          Mi a fene történt?

-          Jobb, ha nem tud róla.

-          Jól van. Nem kíváncsiskodom. Mit szólnál ahhoz a sorozathoz, amit a múltkor említettem? Még nem találtak senkit a szerepre és állandóan zaklatnak, hogy téged akarnak.

-          Hol is lenne a forgatás?

-          Valami európai kis országban, most nem jut eszembe a neve.

-          Európa? Tökéletes! Elvállalom.

-          Tényleg?

-          Igen.

-          Remek!

-          Mikor kéne indulnom?

-          Felhívom őket és megbeszéljük a részleteket, aztán tájékoztatlak.

-          Köszönöm, Főnök.

-          Khm…Seung-hyun!

-          Igen, Főnök?

-          Mondd csak! Valami nőügy van a háttérben? Komoly lehet a dolog, ha még az országból is elmenekülsz.

-          Valami olyasmi. Akkor később beszélünk, Főnök.

Enikő és Meli POV

-          Ah, hulla fáradt vagyok. Szusszanjunk egy kicsit. – mondta Meli lihegve és elterült a földön.

-          Ne is mondd! Öt napja megállás nélkül próbálunk. Mázli, hogy pont most renoválják a kávézót. – rogyott a földre barátnője mellé Enikő.

-          Enikő!

-          Hmm?

-          Biztos jó lesz ez így? Még sosem voltunk meghallgatáson egyedül. Be vagyok tojva.

-          Én is. De ez a legjobb megoldás. Te mész a YG-hez, én meg a TS-hez.

-          Mennyivel jobb lenne, ha a fiúk egy ügynökségnél lennének.

-          Igen, az tényleg szuper lenne. Azért egy kicsit zavar a dolog.

-          Miért? – ült fel Meli.

-          Hát, ha be is jutunk, akkor nem saját erőnkből. Ez valahogy….nem is tudom…..olyan mintha csalnánk.

-          Lehet, de ez az utolsó esélyünk.

-          Igen, tudom.

-          Engem tudom mi bánt?

-          Mi? – nézett kérdőn barátnőjére Enikő.

-          Ha mindkettőnknek sikerül, akkor alig látjuk majd egymást. Te összeköltözöl Yongguk-kal én meg Ji Yong-al, te a TS-nél leszel egész nap én meg a YG-nél. Hogy fogunk így találkozni?

-          Igen, ez engem is aggaszt. De majd megoldjuk. Egyenlőre azon aggódjunk, hogy 1 hét múlva hazamegyünk-e vagy sem.

-          Igazad van. Aish, nem hiszem el, hogy a szüleink ilyen……ilyen izék.

-          Ja! Azt hittem, örülni fognak, hogy boldogok vagyunk itt, de még csak nem is érdekelte őket.

-          De gondolod hogyha nem megyünk haza, akkor tényleg képesek lennének idejönni és hazaráncigálni minket?

-          Hát, apa nagyon eltökélt volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni. Ha holnap nem sikerül a meghallgatás, kénytelenek leszünk hazamenni. – meredt szomorúan maga elé Enikő. – De ne beszéljünk erről, mert akkor tuti sírógörcsöt kapok. Evezzünk kellemesebb vizekre. Mi a helyzet a téglás őrülteddel?

-          Ez neked kellemesebb víz?

-          Pillanatnyilag a hazautazásunknál  minden téma jobb.

-          Igaz, ott a pont. Kérdésedre válaszolva, mióta hazajöttünk nem jelentkezett. Pedig arra számítottam, hogy majd a reptéren vár valami elmés üdvözlőajándékkal. Mondjuk ágyúval vagy egy kivégzőosztaggal. Szóval vagy felszívódott vagy valami nagyszabásúra készül. Nem tudom.

-          És ezt csak ilyen nyugodtan mondod?

-          Most mégis mit vársz, mit csináljak? Semmin nem változtat, ha már előre bepánikolok. …… Most meg mit mosolyogsz?

-          Esküszöm jót tett neked ez a saseang ügy.

-          Mert?

-          Nem tudom. Olyan kis magabiztos lettél. Három hónapja még hetekre begubóztál volna egy ilyen miatt, most meg……

-          Hmmm….igen, igazad van. – mosolygott Meli a barátnőjére. – Azért te is megváltoztál ám.

-          Tényleg?

-          Igen. Megkomolyodtál. Yongguk jó hatással van rád. Na meg ott van a Seung-hyun ügy is.

-          Igen. Hallottál róla valamit?

-          Annyit tudok, mint eddig. Kb. egy hete elutazott egy forgatásra, de Ji Yong nem tudta kideríteni, hogy hova ment. Biztos Seung-hyun kérte meg a Főnököt, hogy ne árulja el senkinek.

-          Biztos nagyon maga alatt van.

-          Te most sajnálod őt? – meredt meglepve barátnőjére Meli.

-          Igen, sajnálom. Te nem?

-          Őszintén? Nem, nem sajnálom. Bántott téged.

-          Tudom. Haragszom rá és sose fogok megbocsátani neki, de mégis sajnálom őt. Belegondoltál már, hogy milyen magányos lehetett, hogy idáig jutott?

-          Ez akkor sem menti fel az alól amit tett.

-          Igen, tudom. Azért remélem nem csinál semmi hülyeséget.

-          Te és az az áldott jó szíved. Pont, mint Yongguk. Még mindig nem értem, miért nem húzott be legalább egyet Seung-hyun-nak.

-          Na igen, az ég is egymásnak teremtett minket. Egyébként be akarta pótolni ezt a hiányosságot, de mire hazaértünk Seung-hyun már nem volt itt.

-          Na jó. Eleget pihentünk.

-          Igaz, nyomás vissza gyakorolni.