- Mi?? Megőrültél? Nem szakíthatsz vele!!
- Akkor mégis mit tegyek? Várjam, hogy vajon a következő tégla fejen talál-e engem vagy téged, vagy hogy valamelyik őrült sasaeng elgázol vagy a metró alá lök? Szerinted mégis mit tehetnék? Szeretem Ji Yong-ot, istenem de mennyire, de félek! Félek, hogy baja esik miattam! Azt nem tudnám elviselni!
- Szóljunk a rendőrségnek!
- És? Szerinted ők mit tudnak tenni?
- Nem tudom.
- Szakítanom kell vele!
- Meli, én megértelek, de nem adhatod fel ilyen könnyen! Harcolnod kell és ki kell tartanod mellette!
- Semmi értelme. Három hét múlva úgyis haza kell mennünk. A legjobb most befejezni, mielőtt még valami szörnyűség történik.
- Elég legyen ebből Meli! Ez nem te vagy. Te nem szoktad ilyen könnyen feladni.
- De….
- Semmi de! Nem fogunk hazamenni! Én biztos nem!
- Miről beszélsz?
- Eldöntöttem. Itt maradok, történjen bármi. Képtelen vagyok elhagyni Yongguk-ot. Az se érdekel, ha hátralevő életemben kávét kell felszolgálnom. Vele akarok maradni! Boldog akarok lenni!
- De a szüleid….
- Majd idővel megbékélnek. Mégis mit tudnak tenni? Idejönnek és hazaráncigálnak? Azt kétlem.
- Hűűűűű! Még sose hallottalak így beszélni. Szóval ilyen a szerelmes Enikő?
- Úgy tűnik. Szóval meríts erőt belőlem és ne add….
Ismét üvegcsörömpölés zaja töltötte be a lakást és fojtotta
Enikőbe a szót. Újabb tégla landolt a nappali padlóján.
-
Yaaaaa! Megőrültetek? Tudjátok ti milyen drága
az ablakcsere? Aish! – üvöltött ki az ablakon Enikő.
Meli közben felállt, lehajolt, leszedte a papírt a tégláról
és hangosan felolvasta.
NE HIDD, HOGY
VICCELEK! MEG FOGSZ DÖGLENI!
Visszaült a kanapéra, kezébe vette a másik üzenetet is és
csak bámulta őket. Nem szólalt meg, még csak nem is pislogott. Szótlanul ült és
a kezében lévő fecnikre meredt.
-
Meli? Hé! Jól vagy? – ült barátnője mellé Enikő,
de nem kapott választ.
Ekkor csengettek, Enikő ment ajtót nyitni. A fiúk vigyorogva
léptek be a lakásba, de amint meglátták a lány gondterhelt arcát, azonnal
eltűnt a jókedvük.
-
Mi történt? Meli jól van? – kérdezte Ji Yong
aggódva.
-
Menj, beszélj vele. – válaszolta Enikő, majd
szorosan megölelte Yonggukot.
Ji Yong a nappaliba futott. Rögtön észrevette a betört
ablakot, a földön heverő téglákat, majd kedvese kezében a két papír cetlit.
Azonnal tudta, mi történt. Leült Meli mellé, kivette a kezéből a papírokat,
elolvasta majd mérgesen összegyűrte és a háta mögé dobta.
-
Ezek az átkozott saseang-ek! Aish!! Hogy nyelné
el őket a föld!!
-
Ji Yong. – szólt rá halkan barátjára Yongguk.
-
Bocs. – a karjaiba vonta szerelmét.
Meli abban a pillanatban, hogy megérezte Ji Yong karjait a
teste körül heves zokogásba kezdett. Arcát a fiú mellkasába fúrta, kezeivel
pedig kétségbeesetten markolta a felsőjét.
-
Kérlek, ne sírj! – csitítgatta kedvesét a fiú,
miközben a hátát simogatta. – Nyugodj meg! Annyira sajnálom! Az egész az én
hibám. Nem voltam elég óvatos. Kérlek, bocsáss meg nekem!
-
Nem ….nem a te hibád. – szipogta Meli. – Az én
hibám. Nem vagyok elég jó hozzád.
- Ne beszélj butaságokat! – kicsit eltávolodott a
lánytól, két kezébe fogta arcát, hüvelykujjaival pedig letörölte a
könnycseppeket. – Nálad tökéletesebbet nem is kívánhatnék magamnak. Én vagyok a
világ legszerencsésebb pasija. Szeretlek Meli!
-
Én is szeretlek Ji Yong! De….
A lány nem tudta folytatni a mondatot, mert a fiú az ajkaira
tapadt.
-
Ne! – mondta Ji Yong amikor ajkaik elváltak
egymástól. – Nem akarom hallani! Kérlek, bízz bennem! Én majd mindenről
gondoskodok. Nem engedem, hogy bajod essen.
Meli szótlanul nézte szerelme arcát és magában vívódott.
-
Bízol bennem? – kérdezte tőle a fiú.
-
Igen, bízom benned. – válaszolta a lány néhány
pillanatnyi hallgatás után.
Ji Yong elmosolyodott és újra megölelte Melit.
-
Szeretnél inkább itthon maradni ma este? –
kérdezte Enikő barátnőjét.
-
Nem, azt hiszem jót fog tenni a kikapcsolódás.
Legalább elvonja a figyelmemet.
-
Nagyszerű! Akkor gyorsan takarítsuk fel a
romokat aztán induljunk! – javasolta Yongguk.
-
Ööööö….és mi lesz az ablakkal? – kérdezte Enikő.
-
Engedd le a redőnyöket, majd holnap foglalkozunk
vele.
-
Rendben.
A fiúk gyorsan feltakarították az üvegszilánkokat, amíg a
lányok készülődtek. Kicsit késve ugyan, de megérkeztek a YG épületébe, ahol
T.O.P szülinapi buliját tartották. Mindenki ott volt már, kivéve az ünnepeltet
és a Big Bang-es fiúkat, akiknek az volt a feladata, hogy idecsalják T.O.P-ot.
Pár perc múlva megcsörrent Ji Yong telefonja és Taeyang közölte, hogy már az
épületben vannak. A vendégek gyorsan elbújtak egy-egy oszlop vagy szék mögé és
vártak. Pár perccel később nyílt a terem ajtaja és belépett az ünnepelt, mire
mindenki elkiáltotta magát: MEGLEPETÉS! Ezt követte az éneklés, rengeteg
kézfogás és ölelés, majd az ajándékozás. A hangulat remek volt, mindenki jól
érezte magát. A két lányt annyi embernek mutatták be, hogy már zsongott a fejük
a sok névtől. Melinek nem volt egy szabad perce sem, hogy a téglákra gondoljon,
amiért igazán hálás volt. Miután mindenki teleette magát a finomabbnál finomabb
kajákból és felvágták a tortát is, Seung-hyun mondott egy rövid köszönő
beszédet, majd kezdetét vette az igazi buli. Mindenki önfeledten táncolt és
énekelt, kivéve Enikőt. Egész este olyan kényelmetlenül érezte magát.
Seung-hyun meglepően sokszor került a közelébe, ilyenkor megsimogatta a hátát
vagy a karját, súgott valami tök lényegtelen dolgot a fülébe. Egy külső
szemlélőnek úgy tűnhetett, mintha csak baráti gesztusok lennének a lány felé,
de Enikő érezte, hogy ennél többről van szó, és egyáltalán nem tetszett neki a
dolog. Próbálta kerülni az ünnepeltet, de érezte, hogy a fiú folyamatosan
figyeli. Legszívesebben szólt volna Yongguknak, hogy haza akar menni, de látta,
hogy szerelme milyen jól szórakozik, nem akarta elrontani a kedvét. Melit se
akarta hazaráncigálni, egyedül sem akart hazamenni, így inkább maradt és
próbálta jól érezni magát.
Egyszer csak a DJ egy lassú számot kezdett el
játszani. Enikő épp a mosdóból jött vissza és szemeivel párját kereste, de nem
találta. Ekkor Seung-hyun lépett elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése